Milyen típusokat lehet elkülöníteni?

• Otthon szerzett (közösségben szerzett) tüdőgyulladás, CAP, ennek alcsoportja újabban a HCAP, az életkörülmények, gyakori kórházi tartózkodás miatt kialakult tüdőgyulladás és
• A kórházban szerzett tüdőgyulladás (HAP), valamint
• A gépi lélegeztetett betegeken kialakuló tüdőgyulladás (VAP)

Hogyan lehet diagnosztizálni a tüdőgyulladást?

• Fizikális vizsgálat: klinikai tünetek vizsgálata, hallgatózás, eltérések stb.
• Képalkotó vizsgálatok: mellkas-röntgen és CT. Utóbbi ma már nélkülözhetetlen eszköz főleg ha pl. elkülönítő diagnózisra van szükség egyéb tüdőbetegségektől.
• Mikrobiológiai diagnosztika: mivel tüdőgyulladást okozhatnak baktériumok, vírusok, protozoonok egyaránt. Enyhébb esetekben nem kell tenyésztés a kezelés elindításához, súlyosabb esetekben azonban igen, a beteg köpetéből, mély légúti váladékából. A tenyésztés eredménye akkor egyértelmű, ha egészséges törzsként nem fordul elő, mint pl. a Legionella, vagy a tbc baktériuma a Mycobacterium tuberculosis.
• Felmerülhet a bronchoszkópos mintavétel is, főként akkor, ha súlyos, életveszélyes állapotban van a beteg, intenzív osztályon, vagy ha az anrbiotikum-kezelésre nem reagál, vagy lélegeztetett betegről van szó.
• Szerológiai vizsgálat: antigén-kimutatás, ez csak „visszamenőlegesen” erősíti meg a diagnózist.
  
  

CAP, az otthon szerzett tüdőgyulladás

Hazánkban évente kb. 150-300/100.000 betegnél fordul elő, és kórházi halálozása időskorúaknál eléri a 25-30%-ot. A tüdőgyulladás klinikai jelei a láz, köhögés, légzési nehézség, mellkasi fájdalom, általános elesettség. A táblázatban a baktérium-, a vírus okozta és az „atípusos” tüdőgyulladások néhány jellemzője.

Kezelési lehetőségek a kórokozó szerint (a gyógyszerek mind vénykötelesek, tehát háziorvos, adott esetben szakorvos rendelheti)

• Streptococcus pneumoniae: főként időseknél gyakori, gyakran előzi meg vírusfertőzés. Ampicillin, amoxicillin, cefuroxim, ceftriaxon, carbapenem hatásos. Ezen túl a fluorokinolonok, és tartalékként a vancomycin.
• Mycoplasma pneumoniae: az otthoni esetek 1-2%-áért felelős, gyermekeken, fiatal felnőtteken. Számos egyéb tünetet okozhat, pl. bőrtünetek, arthritis. Erythromycin, azithromycin, doxycyclin, légúti fluorokinolon kezelés javasolható.
• Chlamydia: ritka, kevéssé jellemző és enyhébb tünetekkel: torokgyulladás, melléküreggyulladás állhat fenn. Kezelése az előzővel azonos.
• Legionella: fertőzött vizek aeroszolja, inhalációja okozhatja (légkondi, permetező, díszkutak, párásító berendezések stb.) Súlyos, akár kórházi tartózkodást igénylő tüdőgyulladást okozhat, magas lázzal, fejfájással, hasi tünetekkel. Általában azithromycinre és levofloxacinra javul.
• Vírusok: itt elsősorban az influenzavírusok mellett a koronavírusok döntőek. Közülük is a 3 újabban ismert: a SARS, a MERS, és a 2019-es SARS-CoV-2 vírus. Ezekről csak néhány szó itt: kezelésükben, főleg a COVID-19-et okozó SARS-CoV-2 vírusra nincsen specifikus gyógyszeres kezelés. Ami adható: vírusellenes gyógyszerek, amiket egyéb vírusok ellen fejlesztettek (pl. remdesivir, favipiravir), szteroidok: dexametazon, immunmoduláns szerek: tocilizumab, ruxolitinib, stb. A vírus okozta tüdőgyulladások esetén igen fontos (ha járvány alakul ki, mint jelenleg) minden megelőző járványügyi intézkedés betartása. Vírus okozta megbetegedéseknél alapvető terápiás eszköz a védőoltás. (Jelenleg a SARS, MERS és SARS-CoV2 ellen még nem rendelkezünk igazoltan hatásos és biztonságos védőoltással.)

forrás: Dr. Ludwig Endre (szerk.): Infektológia, orvosegyetemi tankönyv